.

5 éves kislány egy 16 évesnek:
- Szerelmes vagyok. :D
- Honnan tudod? :)
- Mert amikor Danika belenéz a szemembe és megfogja a kezem mindig megkérdezni, hogy szeretem- e.
- És te mit felelsz?
- Azt, hogy igen. :) Amúgy se bántanám meg Danikát.
- :) ... Hidd el, ő majd megfog téged..
- Hogy érted?
- Még azt mondja, hogy szeret, még azt mondja te vagy az egyetlen, még azt mondja szép a mosolyod, még azt mondja kedvesek a barátaid, még azt mondja elsőre beléd szerettem...de csak még... Mi lesz MAJD??!!
- Hát mi lesz majd?
- Te még azt nem tudod, de elárulom nem lesz az jó... Danika is fiúból van csak mint a többi szív terrorista..
- De a Danika nem szívterrosristaaaa!!! :(((
- Mindenkiből az válik... ://

30 év múlva:
Az egykor 5 éves kislány neve: XY Dánielné . :))

Igen is léteznek tündér mesék, csak meg kell őket találni.. :) :/

(●̮̮̃•̃) (●̮̮̃•̃)
/█\♥/█\♥ :)))


"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy
mindennel...annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást...
sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már
csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy
mennyire pocsék is minden." ♥

Sétálunk egymás mellet, beszélgetünk, viccelődünk.. Még mások is vannak körülöttünk, de valahogy senki másra nem vagyok képes figyelni, csak rád... ahogy mosolyogsz, én is elkezdek, ilyenkor olyan jó minden :)... de aztán lassan mindkettőnknek indulni kell, és ma is csak barátságban válunk el :/ <3

Kit szereteek? :OOO:S

döntés

A Nap már lemenőben volt, félkilenc tájában lehetett.De Ők csak ültek a régi játékvár homokos deszkáin, és nézték a vízben tovatűnő napsugarakat.

A szúnyogok is csipkedni kezdték őket, ám ezt szinte észre sem vették, hiszen ma találkoztak, hosszú idő után ismét.

Egyikőjük sem tudta mire jó ez, és meddig tart ez az érzés, de ott voltak, és a pillanat mámorában éltek. Nem törődtek semmivel. Ott voltak egymásnak,végre nem kilométerek szakították el őket,és most ez volt boldogságuk egésze.

Ekkor a töritanár ébreztette fel Zsófit.

-Megköszönném ha az órámra figyelne kisasszony, és nem pedig szivecskéket rajzolva bámulna ki az ablakon.

-Igen, Tanár Úr elnézést,-mondta a lány, de a szivecskék még mindig nem verődtek ki a fejéből.

Azon gondolkozott mi lesz most?!

Ha azt választja amiről álmodozott, akkor Apujával és a legjobb barátjával vesz össze, ha viszont a legjobb barátját, és Apuját választja, akkor a szerelmét veszti el örökre. Mit tegyen? :o L.

Csillagook

Ma reggeliedzésre menet nagyon féltem vmitőől.. nem tudom megfogalmazni hogy mitől. egyszerűen csak egy nagy gombóckét kavargott a gyombom, és minden egyes lépcsőfoknáál a lépcsőházban úgy éreztem, a lavina el fog indulni... aztáán kiléptem a házból. futni támadt kedvem. nem akartam szembenézni az igazsággal, ami néha fáj. Ám mikor a rossz irányba indultam, nem a kapu felé, hanem valahova egész máshova, akkor megtorpantam. éss megállapítottam. hogy nem ez nem lehetek én. grétikee nem torpan meg semmitőll. mindent megcsinál amit eltervezett. ígyháát a kapu felé vettem az utam. szivem hevesebben vert mint szokott. az utcán még senki sem járt hiszen hajnali fél hat volt.én méég a kapuuelőtt vártam, éss az égre néztem. éss láttam a csillagokat. abban a pillanatban olyan megnyyugvás tört rám, amire addig nem iss gondoltam. ám a következő percben, hiányt éreztem. éreztem hogy valaki csak a csillagokon keresztüül van mellettem. ő iss az ablakából nézi őket, éss lát engem, mint ahogy én is látom Őt.
És ezek a percek olyanok voltak, mintha megálltak volna rohanó hétköznapjaim, és emlékeimből erőt nyertem, ahhoz hogy felemelt fejjel végigcsináljam amit elkeztem.
éss emellett az érvem mellett, ha törik, ha szakad, ha fúj, ha fáj, a szép lesz, ha napsütéses, ígyis-úgyis kitartok. mert a mai napon láttam azt aki a legjobban hiányzik. éss tudom, ha az égre tekintek éss ő is, akkor valahol az univerzum sűrűjében találkozhatunk.<3 (..)

a szürkee hétköznapook.. :/:(:)

szeptember van. elkezdődött a suli. amitőől már a nyáron iss annyira rettegtem..tudtam nehéz lesz, de hogy ennyire azt nem gondoltam volna..az új osztáálytársaiim nem akarnak barátkozni, méég nem alakult ki az egész..
de ma amikor bejelentették hogy nem issmeriik az üvegezéést, én azt hittem behalok.. lehet én vagyok a rosszkislány, deháát a 21.században máár csak illik ismerni ezt.. nem?!

elkezdődött az edzéés iss. azt hittem könnyebb lesz mint nyáron volt mert látoma zokat akik nagyon fontosakk számomra. ám most csak azt látom, hogy a legjobb barátom ki van borulva, éss nem tudook rajta segíteni.. :((
meg azt hogy széét vagyunk esve.úgy néz ki én máár végleges szerzőődést kötöttem a nagyookkal, aminek örülök...
Mostmár mindenki itt van velem. áám valakii méég mindigg hhiányzik. :( (u)(L) éss nem tudok mit tenni. szeretem.éss a kilométerek már nem számítanak..

az én ajándékoom. *.*

Nem.. az ajándék erre nem a megfelelő kifejezéés. azt hiszem ez a végzetem..

Sokszor töprengek rajta hogy mi is ez. de mindig ide jukadok ki.a barátok nélkül az élet üres. ám ha a barátokra gondolok olyan mintha egy réten táncolnék, egy napsütötte réten. a fejem fölött pillangók keringenének, a bőrömet sütné a nap, éss nevetnéék. mindig ez a kép jelenik meg.

És ha elsötétül ez a rét ha megjelennek a felhők éss cseperegni kezd egy nyári zivatar, tudom hogy ott vannak mellettem!

És tudom hogy ha eljön az én napom. sokan fognak közülük ott állni.éss mindd tudni fogja ki iss vagyok valójában.

Lehet hogysokan nem néznek normálisnak hogy mindenkivel jóban vagyok, de ilyen vagyok..éss imádom.

És soha senki ne feledje. Hogy a BARÁTOK A LEGNAGYOBB KINCSEK AZ ÉLETÜNKBEN. éss vigyáznunk kell rájuk. <3